Gazdaság

Téma: gazdaság

Francis Fukuyama: Bizalom

A Bizalom című könyv arra tesz kísérletet, hogy bebizonyítsa: rövid távon nem létezhet egyedüli, üdvözítő gazdaságpolitika és társadalompolitika. Francis Fukuyama - Paul Kennedyhez hasonlóan - korábbi munkái is meglehetősen provokatívak és vihart kavaróak, hiszen A történelem vége és az utolsó ember című művében nem kevesebbet állított, hogy a liberális kapitalizmus az emberi történelem utolsó állomása.

Fukuyama a "történelem utáni" időkről, azaz a jelenünkről és a közeli jövőnkről ír átfogó elemzést a Bizalomban, mert úgy látja, hogy a liberalizmus mindent elsöprő győzelme egyre inkább nyilvánvalóbb, ha nem is győzött. Ennek némiképp ellentmond az a megállapítása, hogy a neoliberális gazdaságpolitika nem tud mit kezdeni olyan fogalmakkal, hogy család, erkölcs, vallás, holott ezek a tényezők meghatározó jelentőségűek. Ezért a gazdaságpolitikusoknak is megkerülhetetlenek ezek a "hagyományos" értékek, szemben a kizárólag a racionalitásokkal és érdekekkel számoló neoliberalizmus.

Fukuyama alaptétele a következő: a gazdasági élet és teljesítőképesség - így a gazdasági berendezkedés - elválaszthatatlan az adott térség kultúrájától. A Bizalom a kultúra oldaláról közelíti meg a különböző országokat, térségeket és a felmerülő kérdéseket.

Egy alulról építkező társadalom esetében - mint pl. az Egyesült Államok - a legfontosabb kérdés, hogy milyen magas az emberek egymás közti bizalmi szint, azaz mennyire bíznak meg egy "idegenben" ahhoz, hogy társuljanak. A kérdés tehát az, hogy a polgárok milyen könnyen tudnak megbízni egymásban és összefogni egy közös cél érdekében. Ugyanakkor felhozva Kína esetét megmutatja, hogy az ázsiai térségben eddig azért nem valósulhatott meg az amerikai típusú gazdasági rendszer és politikai kultúra, mert az "idegenek" iránti bizalmi szint történelmileg és hagyományosan meglehetősen alacsony. Másképpen fogalmazva: a kínai konfuciánus társadalom elsősorban a (császár és a) család elsődlegességét vallja. Így beszél elhatárolva alacsony illetve magas bizalomszintű társadalmakról, s azok problémáiról.

Külön foglalkozik többek közt az ázsiai térség más országaival, amelyek jelentős eltéréseket mutatnak egymáshoz képest, így Koreával, Japánnal és Hong-Konggal. Foglalkozik az európai nemzetekkel is, többek közt összehasonlítja Franciaországot, Olaszországot, Angliát és Németországot. Mi több, egyes európai országokat összevet egyes ázsiai országokkal is - “érdekességképpen”. Sajnálatosan Kelet-Európára csak néhány sort szánt meglehetősen vaskos művében.

Szót ejt a nagy társadalmi átalakulások mibenlétéről és azok (lehetséges) következményeiről, továbbá külön fejezetet szentel az amerikai társadalomról, s annak bizalmi válságáról.

Fukuyama kitér az etnikai problémákra is, így különösen a feketék és ázsiaiak problematikájára is az Egyesült Államokban. A Magyar Nemzet 1998. május 9-ei számában egy, a vele készítetett interjúban (Az eltűnt civil társadalom nyomában) kifejti, hogy az etnikai problémák még Kelet-Európában is jelentősek, hiszen a Kelet-európai társulási hajlandóságról a következőképp szólt: "... úgy gondolom, a probléma az, hogy Kelet-Európában a dolgok nem ebben az irányba kezdenek elmozdulni, s az etnikai csoportok kölcsönösen kirekesztőkké váltak. Az ebből eredő problémák nyilvánvalóak, és nemcsak gazdasági értelemben, mivel nem csupán arról van szó, ki kivel köt üzletet, de politikai instabilitás, netán még rosszabb helyzet is létrejöhet."

Lehet, hogy Fukuyama olyat is meglátott éles szemével, amit mi itt, Kelet-Európában még nem is érzékelünk...?

stat